Elfeledett receptjeim

Talán észrevettétek, hogy pár hete új erővel és lendülettel vetettem bele magam a blogolásba, a receptek megosztásába. Persze nem kell eget rengető számokra gondolni, de mindig meglepődöm a statisztikák láttán, hogy az elmúlt egy év viszonylag kevés új receptje ellenére még mindig vannak lelkes követőim. Nagyon köszönöm Nektek a támogatást és hogy elkészítitek a receptjeimet!

És ha már a számokról van szó, hitetlenkedve konstatáltam, hogy már több mint 300 recept szerepel a blogon. Visszanézve a több mint három évvel ezelőtti kezdeteket, elég sokfelé kalandoztam ez idő alatt. A legbüszkébb talán a 12 hónap alatt a Föld körül – Ízutazás Pink Cékla módra sorozatra vagyok, mert abban a recepteken kívül az egyes országok gasztronómiáját bemutató cikkekkel is sok munkám volt. Aztán cukrásztudásomat tökéletesítettem az Így sütnek a franciák! sorozatban, mikor a magyar Ide süss! műsor castingjára készültem. Legutóbb pedig a Bébicékla sorozatot indítottam útjára, amelyben Sophie men9i alapján gyerekeknek való recepteket osztok majd meg Veletek.

A régi receptjeim viszont könnyen feledésbe merülnek itt a blogon, ha néha-néha nem idézzük fel őket. Így most az alábbiakban összegyűjtöttem a kedvenc receptjeimet az elmúlt három évből, hátha Nektek is megjön a kedvetek valamelyiket (újra) elkészíteni.

Lire la suite de « Elfeledett receptjeim »

Zöldséges, csirkés pirított rizs villámgyorsan

Ha véletlenül (vagy direkt) több rizst készítettetek, mint ami elfogy, akkor másnap nagyon jól fel lehet dobni néhány zöldség, egy kis szójaszósz és maradék grillcsirke segítségével, persze a hús el is hagyható. Ez egyébként egy perui recept néhány plusz zöldséggel feldobva, pontosabban a chifának nevezett perui-kínai fúziós konyha egyik étele, amely Peruban nagyon népszerű. A férjem szerint jobban sikerült, mint amiket Peruban evett, ez azért már valami, azt el kell mondanom.

Lire la suite de « Zöldséges, csirkés pirított rizs villámgyorsan »

Még gyorsan egy joghurttorta, aztán jöhet az ősz

Tudom, tudom, hogy az őszi szezon jegyében már rég almáspitékkel, fügés galettekkel, meg csupa ilyen finomsággal kellene elárasztanom a blogot, de ha itt még mindig harminc fok van, akkor maximum egy gyors piskótára van kedve az embernek bekapcsolni a sütőt. Ezt a villámgyors joghurttortát még a múlt héten készítettem a házassági évfordulónkra. Nem mondanám, hogy egy cukrászköltemény, de azokkal majd Sophie közelgő első szülinapján fogok előrukkolni, változnak a prioritások, ugye… Na jó, azért Johnt se kell sajnálni, most is éppen egy körtés sütit eszik itt mellettem, úgyhogy ígérem, hamarosan jövök igazi őszi receptekkel is.

Lire la suite de « Még gyorsan egy joghurttorta, aztán jöhet az ősz »

Rakott zöldbab

Ha több napra előre szeretnék főzni, gyakran készítek valamilyen rakott ételt. Szerintem nagyon praktikus, mert ebből tényleg nem érdemes kis adaggal számolni. Én a húsos ragut mindig gazdagítom zöldségekkel is, most sárgarépát és kaliforniai paprikát használtam, az alsó réteg pedig bulgur és köles keveréke volt. Ennek az ételnek végtelen variációja létezik, nemcsak a szokásos rizst cserélhetjük más alternatívára, de a zöldségeket is, vagy hús helyett készíthetjük akár vöröslencseraguval is.

Lire la suite de « Rakott zöldbab »

Amerikai mogyoróvajas kekszek

Nem vagyok egy nagy mogyoróvaj rajongó, igazából életemben először és eddig utoljára New Yorkban kóstoltam, most viszont valamiért nem tudtam otthagyni a boltban ezt az üveget. Így magában kizárt, hogy elfogyjon nálunk, ezek a kekszek viszont isteniek lettek! Diétásnak nem nevezném, viszont tej-, glutén- és ha szeretnénk cukormentesek is. Mindösszesen mogyoróvaj, tojás és cukor vagy valamilyen édesítő kell hozzá, a többi már csak extra.

Lire la suite de « Amerikai mogyoróvajas kekszek »

Joghurtos banános süti

Tudom, hogy mostanában az összes receptemre ezt mondom, de ennél egyszerűbb süteményt tényleg nehezen tudok elképzelni. A legbonyolultabb lépés Sophie távoltartása volt a kész sütitől a fotózás során és mint a képeken láthatjátok, ez nem is sikerült. Hihetetlen érzékkel és gyorsasággal tud egyébként rárepülni bármilyen ételre, szerencsére az étvágyával nincs probléma :).
A recepthez cukrot és más édesítőt nem használtam, valamint zsiradékot sem, így a hagyományos banánkenyérhez képest sokkal könnyedebb lett a végeredmény.

Lire la suite de « Joghurtos banános süti »

Köleses fasírt fűszeres parázsburgonyával

Ennek a receptnek az ötletét az adta, hogy több helyen láttam vegán köleskolbászt, ami ízében a fűszerezés miatt állítólag nagyon hasonlít a hagyományosra. Annyira még nem voltam bátor, hogy azt kipróbáljam, de gondoltam az arany középúttal nem lőhetek mellé, így a hús felét kölesre cseréltem ebben a fasírtban. Olaj nélkül, sütőben sütöttem a köretként tálalt parázsburgonyával együtt. Nekünk nagyon ízlett, úgyhogy lehet, hogy legközelebb megpróbálkozom a teljesen húsmentes változattal is.

Lire la suite de « Köleses fasírt fűszeres parázsburgonyával »

Kedvenc muffin alapreceptem

Nagyon szeretem ezt az egyszerű, fél óra alatt elkészíthető muffint, mert finom puha, könnyű a tésztája és végtelen módon variálható. Legtöbbször ezt a kakaós-vaníliás változatot sütöm, de bogyós gyümölcsökkel, olajos magvakkal vagy csokidarabokkal is tökéletesen működik. Reggelire vagy uzsonnára egy teával, kávéval még másnap is tökéletes.

Lire la suite de « Kedvenc muffin alapreceptem »

Bébicékla sorozat 1. rész: Mit eszik egy magyar-perui-francia kislány?

Mivel mostanában a napjaim egy jelentős részét az tölti ki, hogy a kislányomnak finom, egészséges és változatos ételeket készítsek, gondoltam itt az ideje, hogy ez a blogon is visszaköszönjön. E sorozat keretében olyan recepteket osztok meg Veletek, amiket az egész család fogyaszthat, így nem kell külön főzni senkire, továbbá egyik fogás sem igényel különösebb konyhai ismereteket és elkészítésük legtöbbször nem tart tovább 20-30 percnél.
Sophieval a pürés korszakon 2-3 hónap alatt átlendültünk, 9-10 hónapos kora óta ugyanazokat az ételeket eszi mint mi, ugyanolyan formában. Nagyon szereti a fűszeresebb fogásokat, az egyik kedvence eddig egy kókusztejes curry volt.
A sorozat 1. részében egy napi menüt találtok, remélem inspirációul szolgál majd néhányatoknak. Uzsonnára mindig valamilyen idénygyümölcsöt kap Sophie, így ahhoz nem írok receptet :).

Lire la suite de « Bébicékla sorozat 1. rész: Mit eszik egy magyar-perui-francia kislány? »

A krumpli, apa meg a papa esete a pápával, avagy háromnyelvű kalandjaink Sophieval + spenótos puffancs recept

Bár Sophie még csak kilenc hónapos, így egyáltalán nem beszél, az azért már most is látszik, hogy lesznek majd vicces sztorijaink a beszédfejlődése során. A múltkor a kilenchónapos kontrollvizsgálaton a gyerekorvos megkérdezte, hogy tud-e már tapsolni és integetni, mire én kicsit szégyenkezve vallottam be, hogy nem. Mondjuk honnan is tudna, ha mi nem tanítottuk meg neki, de hát ugye a kijárási tilalom nem a legjobb időszak volt az integetésre, hiszen soha nem mentünk sehova, ezért nem volt kitől elköszönni se. A szobából a nappaliba vagy visszafele történő közlekedésnél mégsem kezdhetünk el bőszen integetni egymásnak. A hangos « Bravó »-zással kísért tapsolás eddig szintén elmaradt, bevallom, ez eszembe se jutott, megelégedtem egy « Ügyes vagy » kijelentéssel.
Na de mostantól minden másképp lesz, határoztam el magamban, már a rendelőből kifelé tartva. Legközelebb tapsolva érkezünk és pápázva (pontosabban « Au revoir »-ozva) távozunk, esetleg közben Sophie bemutatja majd a puszidobó tudományát is. Másnap el is kezdtük a gyakorlást, ebben nagy segítség volt, hogy a férjem elkezdett bejárni dolgozni, így volt kinek integetni reggelente. Egy-két nap után már látványos eredményt sikerült elérnünk. Sophie szépen emelte a kezecskéjét a « pápá » felszólításra. Azt nem tudom, hogy milyen összefüggést alakított ki a fejében az integetésnél elhangzó magyar pápá, az apa spanyol megfelelője, kiejtve szintén pápá, a magyar nagypapa, vagyis papa, és a spanyol krumpli, ami szintén papa között. Na és akkor még a római pápáról nem is beszéltünk, de hát nem akarom túlterhelni szegényt ennyi idősen… Mindenesetre kíváncsian várjuk az első szavát, ami mindezek ellenére, vagy talán pont ezért és persze a férjem legnagyobb sajnálatára szerintem nem a papa lesz. Ezt abból gondolom, hogy most a « Nya, nya, nya » a sláger nála, ami minden elfogultság nélkül, bárhogy is nézzük, csak anyát jelenthet… 🙂

Na de hogy jön ide a spenótos puffancs receptje? Hát muszáj volt valami receptet is feltenni ehhez a bejegyzéshez, elvégre mégiscsak gasztroblogot írok. Ez a gyors, bababarát finomság pedig hamar Sophie egyik kedvence lett, bár igazán nem panaszkodhatok, nagyon jó étvágya van és eddig még majdnem minden kísérletezésem elnyerte a tetszését. Ha sót is teszünk bele, a felnőtteknek is biztosan ízleni fog!


Lire la suite de « A krumpli, apa meg a papa esete a pápával, avagy háromnyelvű kalandjaink Sophieval + spenótos puffancs recept »