12 dolog, amit nem tudtál a perui gasztronómiáról

Mi a közös a tengeri malacban, az alpakában és a nyers halban? Elárulom: az, hogy Peruban mindhármat előszeretettel fogyasztják. Az ország természeti adottságainak és a különböző régiók gazdag receptkínálatának köszönhetően a perui konyha nagyon változatos. Mindig meglep, amikor Peruba utazunk, hogy mennyiféle étel létezik náluk és hogy a háztartásokban kizárólag perui specialitásokat főznek. Mintha nálunk hétfőn marhapörkölt, kedden töltött káposzta, szerdán csirkepaprikás, csütörtökön gulyásleves, pénteken hortobágyi palacsinta lenne a menü, ami szerintem elég ritka.

Az alábbiakban összegyűjtöttem 12 érdekességet a perui konyháról, olvassátok szeretettel. Hamarosan pedig perui recepteket is megosztok Veletek a blogon, méghozzá a férjem tolmácsolásában.

 

  1. A többszörös Oscar-díjas: A World Travel Awards 2016-ban ötödik alkalommal választotta meg Perut a világ legjobb gasztronómiai célpontjává. Ez a díj a gasztronómia Oscarjának számít, tehát nem véletlenül olyan büszke minden perui az ország konyhájára. Peru az elmúlt években olyan, világhíres konyhákat utasított maga mögé mint a francia, a kínai, az olasz, a mexikói, a thai és az indiai.
  2. A burgonya őshazája: Peruban több mint háromezer burgonyafajta létezik. A burgonyatermelés Peru és Bolívia határán 7000 éves múltra tekint vissza. A Titicaca tó partján, 3000 méter magasságban csak a krumpli viselte el a rút időjárási viszonyokat. 2005-ben DNS-vizsgálattal bebizonyították, hogy valamennyi ma létező burgonyafajta egy Peru déli részén termett, « ős » burgonyafajtára vezethető vissza.
  3. Quinoa, a Machu Picchu építésének főtámogatója: A ma már Európában is egyre divatosabb, szuperélelmiszerként számon tartott quinoa szintén a Titicaca tó partjáról származik. A prekolumbián civilizációk körében nagyon elterjedt növényt a spanyolok érkezésével fokozatosan felváltották a gabonafélék. A találékony peruiak azonban  a spanyolok által nem ellenőrzött, hegyvidéki területeken folytatták a quinoa termelését, így sikerült megőrizniük azt az utókor számára. A quinoa gluténmentes, fehérjében, ásványi anyagokban és rostokban azonban rendkívül gazdag, nem véletlenül nevezték az « inkák aranyának » is. A peruiak máig meg vannak győződve arról, hogy a Machu Picchu épületeinek óriási kőtömbjeit a quinoából nyert energiának köszönhetően tudták megmozgatni az inkák.
  4. Ceviche, a peruiak nemzeti étele: Kétség sem fér ahhoz, hogy a peruiak nemzeti étele a cevivhe (ejtsd: szevicse), azaz a citromlében marinált nyers hal főtt édesburgonyával és kukoricával illetve lilahagymával tálalva. A citromos marinádot, amivel a cevichét tálalják « leche de tigre »-nek, vagyis tigristejnek nevezik és a peruiak szerint másnaposság ellen kiváló ellenszer. Limában az óceánparton rengeteg cevichére szakosodott étterem (cevichería) van, ahol a frissen fogott halból a vendég előtt készítik a peruiak imádott ételét. Ez a frissítő fogás Európában is egyre népszerűbb, Londonban, Madridban, Párizsban sorra nyílnak a cevicheríák.
  5. A pisco, ami még véletlenül sem chilei: Ha egy peruival találkozol és a perui « pálinkára », a pisco-ra terelődik a szó, még véletlenül se kérdezd meg tőle, hogy az nem Chiléből származik-e, mert ez a peruiaknak becsületbeli kérdés. A pisco egy átlátszó, 40% körüli alkoholtartalmú, szőlőből készült pálinkaféle. Önmagában ritkán fogyasztják, viszont számos koktél alapanyaga. A legismertebb a pisco sour, ami cukorszirup, limelé, pisco és tojásfehérje felhasználásával készül. Az esküvőnkön csak limeból 7 rekesz fogyott, ehhez hozzáteszem, hogy minden perui vendég 2 üveg piscót hozott a bőröndjében…
  6. Maca por a perui asszonyok ajánlásával: A Maca (ejtsd: maka) gyökér évezredek óta vadon nő az Andok lejtőin, igazi csodaszer, nem véletlenül hívják inka ginzengnek is. A növény gyökeréből előállított por elsősorban potencianövelő hatásáról vált ismertté, ezen kívül azonban számos más pozitív tulajdonsággal rendelkezik, nemcsak a férfiak számára. A quinoa mellett a Maca is igazi szuperélelmiszer, szinte az összes vitamin és ásványi anyag megtalálható benne, energetizáló, immunerősítő, hormonszabályozó és afrodiziákum. A Maca por édeskés ízű, keverhetjük gyümölcslébe, gyümölcsturmixba, joghurtba. Maca port mindenkinek!
  7. Mistura: A Mistura (ejtsd: misztúra) egy évente megrendezett limai gasztrofesztivál, amely a turisták körében is egyre népszerűbb. A fesztivál, amely évi több mint 400.000 látogatóval mára Latin-Amerika legnagyobb gasztronómiai rendezvényévé nőtte ki magát, idén ünnepelte 10. évfordulóját. Az idei fesztivál középpontjában az egészséges étkezés, a perui biodiverzitás és szuperélelmiszerek álltak, de külön pavilont kapott a világszerte is egyre ismertebb perui kakaó, csokoládé és kávé, valamint a perui levesek is. A rendezvényen nemcsak a legjobb perui és latin-amerikai séfek alkotásait kóstolhatjuk meg, a piacon a helyi kistermelők áruit is megvásárolhatjuk, a jó hangulatról pedig a pisco mellett latin-amerikai zenészek gondoskodnak.
  8. Gastón, Astrid és a perui gasztroforradalom: Gastón Acurio és felesége, Astrid Gutsche a perui gasztronómia ikonikus alakjai, nekik köszönhető, hogy a perui konyha az utóbbi tíz évben világhírűvé vált. Történetük számomra azért is érdekes, mert a ’80-as évek végén Párizsban kezdődött, amikor Gastón madridi jogi tanulmányait feladva beiratkozott Párizs leghíresebb szakácsiskolájába, a Le Cordon bleu-be. Párizsból hazatérve Gastón és Astrid Limában nyitották meg első, francia éttermüket. Hamarosan felismerték azonban a perui konyhában és alapanyokban rejlő kiaknázatlan lehetőségeket és áttértek a perui vonalra. Az azóta eltelt években sorra nyitották éttermeiket először a latin-amerikai, majd az európai országokban. Párizsban 2016-ban nyílt meg első éttermük, a perui gasztronómia fellegvára Le Manko néven.
  9. Costa, sierra és selvaPeru három földrajzi régióra osztható: óceánpart, az Andok hegyvidéke és az Amazonas esőerdős vidéke. Mindhárom térség sajátos klímával, természeti kincsekkel, látnivalókkal és ételkülönlegességekkel büszkélkedhet. A legtöbb általam ismert étel a főváros, Lima környékéről, vagyis az óceánpartról származik, így a ceviche, a lomo saltado (bélszínragu), az anticuchos (grillezett marhaszív). Az Andok térségének jellegzetes, ősi főzési technikája a pachamanca (ejtsd: pácsámánká). Ez azt jelenti, hogy egy földben ásott mélyedést különböző levelekkel kibélelnek, ebbe belehelyeznek tűzben felforrósított köveket, illetve az étel hozzávalóit, vagyis különböző húsokat és zöldségeket. Majd az egészet befedik banánlevelekkel , rongyokkal, majd földdel és így hagyják 3-4 órán keresztül. Az Amazonas vidékének jellegzetessége a sült (főző)banán, és a húsok banánlevélben való megsütése.
  10. Tengerimalac, egyben sütve: A kisállattartók ugorjanak a 11. pontra, mert nyugalmuk megzavarására alkalmas információk következnek. Peruban nem a gyerekek szórakoztatására tartják a tengeri malacot, hanem étkezési célra tenyésztik őket. A tengeri malac ugyanis az Andok régiójából származik és eredetileg is étkezési célra tartották őket, csak a spanyol hódítás után terjedt el kisállatként Európában. A húsa egyébként nagyon egészséges, magas a fehérje- és alacsony a koleszterintartalma. Leggyakoribb elkészítési formája az egyben sütés (kíváncsiaknak és erős idegzetűeknek ajánlom, hogy Google-ben keressenek rá a « cuy Peru » kulcsszóra). Cuscóban, az inkák városában járva gondolhatjátok mennyire meglepődtem, mikor a katedrálisban megláttam az utolsó vacsorát ábrázoló festményt, amelyen Jézus és az apostolok előtt egy egyben sült tengeri malac gőzölög az asztalon. További érdekesség, hogy a képen Júdást Francisco Pizarro spanyol konkvisztádorról mintázták.
  11. A verhetetlen Inca Cola: A legkedveltebb perui szénsavas üdítőital, amely még a Coca Colát is térdre kényszerítette, nem más mint az Inca Cola. Nem véletlenül nevezik az inkák kólájának, hiszen már a 15. században is fogyasztották a perui őslakosok. Na jó, ez csak vicc volt, igazából egy brit bevándorló találta fel 1935-ben. Valójában egy mű rágógumi ízű, neonsárga italról van szó, ami szerintem az európai ízlésnek nem igazán felel meg, de hát a peruiak sem lehetnek tökéletesek.
  12. Az Étel avagy miről beszélgessünk egy peruival? Hamar kiderült számomra, hogy a peruiak kedvenc társalgási témája a perui konyha. Nemcsak az étkező asztalnál, de bárhol és bármikor örömmel beszélnek a kedvenc hazai ételeikről, dícsérik  a konyhájukat és az éttermeiket. Én még egy magyart sem hallottam úgy áradozni a pörköltszaftról, ahogy egy átlagos perui teszi azt a ceviche-vel kapcsolatban. Azt már csak kiegészítésként teszem hozzá, hogy John olyan vágyakozással tud nézni egy-egy perui ételről készült fotót, mintha Franciaországban egyébként éhezne.

Ha sikerült meggyőznöm Titeket arról, hogy érdemes kipróbálni a perui konyhát, kövessétek a blogot, mert hamarosan megosztom Veletek az egyik legnépszerűbb perui étel receptjét!

Laisser un commentaire

Ce site utilise Akismet pour réduire les indésirables. En savoir plus sur comment les données de vos commentaires sont utilisées.