12 dolog, amit nem tudtál a perui gasztronómiáról

Mi a közös a tengeri malacban, az alpakában és a nyers halban? Elárulom: az, hogy Peruban mindhármat előszeretettel fogyasztják. Az ország természeti adottságainak és a különböző régiók gazdag receptkínálatának köszönhetően a perui konyha nagyon változatos. Mindig meglep, amikor Peruba utazunk, hogy mennyiféle étel létezik náluk és hogy a háztartásokban kizárólag perui specialitásokat főznek. Mintha nálunk hétfőn marhapörkölt, kedden töltött káposzta, szerdán csirkepaprikás, csütörtökön gulyásleves, pénteken hortobágyi palacsinta lenne a menü, ami szerintem elég ritka.

Az alábbiakban összegyűjtöttem 12 érdekességet a perui konyháról, olvassátok szeretettel. Hamarosan pedig perui recepteket is megosztok Veletek a blogon, méghozzá a férjem tolmácsolásában.

 

  1. A többszörös Oscar-díjas: A World Travel Awards 2016-ban ötödik alkalommal választotta meg Perut a világ legjobb gasztronómiai célpontjává. Ez a díj a gasztronómia Oscarjának számít, tehát nem véletlenül olyan büszke minden perui az ország konyhájára. Peru az elmúlt években olyan, világhíres konyhákat utasított maga mögé mint a francia, a kínai, az olasz, a mexikói, a thai és az indiai.
  2. A burgonya őshazája: Peruban több mint háromezer burgonyafajta létezik. A burgonyatermelés Peru és Bolívia határán 7000 éves múltra tekint vissza. A Titicaca tó partján, 3000 méter magasságban csak a krumpli viselte el a rút időjárási viszonyokat. 2005-ben DNS-vizsgálattal bebizonyították, hogy valamennyi ma létező burgonyafajta egy Peru déli részén termett, “ős” burgonyafajtára vezethető vissza.
  3. Quinoa, a Machu Picchu építésének főtámogatója: A ma már Európában is egyre divatosabb, szuperélelmiszerként számon tartott quinoa szintén a Titicaca tó partjáról származik. A prekolumbián civilizációk körében nagyon elterjedt növényt a spanyolok érkezésével fokozatosan felváltották a gabonafélék. A találékony peruiak azonban  a spanyolok által nem ellenőrzött, hegyvidéki területeken folytatták a quinoa termelését, így sikerült megőrizniük azt az utókor számára. A quinoa gluténmentes, fehérjében, ásványi anyagokban és rostokban azonban rendkívül gazdag, nem véletlenül nevezték az “inkák aranyának” is. A peruiak máig meg vannak győződve arról, hogy a Machu Picchu épületeinek óriási kőtömbjeit a quinoából nyert energiának köszönhetően tudták megmozgatni az inkák.
  4. Ceviche, a peruiak nemzeti étele: Kétség sem fér ahhoz, hogy a peruiak nemzeti étele a cevivhe (ejtsd: szevicse), azaz a citromlében marinált nyers hal főtt édesburgonyával és kukoricával illetve lilahagymával tálalva. A citromos marinádot, amivel a cevichét tálalják “leche de tigre”-nek, vagyis tigristejnek nevezik és a peruiak szerint másnaposság ellen kiváló ellenszer. Limában az óceánparton rengeteg cevichére szakosodott étterem (cevichería) van, ahol a frissen fogott halból a vendég előtt készítik a peruiak imádott ételét. Ez a frissítő fogás Európában is egyre népszerűbb, Londonban, Madridban, Párizsban sorra nyílnak a cevicheríák.
  5. A pisco, ami még véletlenül sem chilei: Ha egy peruival találkozol és a perui “pálinkára”, a pisco-ra terelődik a szó, még véletlenül se kérdezd meg tőle, hogy az nem Chiléből származik-e, mert ez a peruiaknak becsületbeli kérdés. A pisco egy átlátszó, 40% körüli alkoholtartalmú, szőlőből készült pálinkaféle. Önmagában ritkán fogyasztják, viszont számos koktél alapanyaga. A legismertebb a pisco sour, ami cukorszirup, limelé, pisco és tojásfehérje felhasználásával készül. Az esküvőnkön csak limeból 7 rekesz fogyott, ehhez hozzáteszem, hogy minden perui vendég 2 üveg piscót hozott a bőröndjében…
  6. Maca por a perui asszonyok ajánlásával: A Maca (ejtsd: maka) gyökér évezredek óta vadon nő az Andok lejtőin, igazi csodaszer, nem véletlenül hívják inka ginzengnek is. A növény gyökeréből előállított por elsősorban potencianövelő hatásáról vált ismertté, ezen kívül azonban számos más pozitív tulajdonsággal rendelkezik, nemcsak a férfiak számára. A quinoa mellett a Maca is igazi szuperélelmiszer, szinte az összes vitamin és ásványi anyag megtalálható benne, energetizáló, immunerősítő, hormonszabályozó és afrodiziákum. A Maca por édeskés ízű, keverhetjük gyümölcslébe, gyümölcsturmixba, joghurtba. Maca port mindenkinek!
  7. Mistura: A Mistura (ejtsd: misztúra) egy évente megrendezett limai gasztrofesztivál, amely a turisták körében is egyre népszerűbb. A fesztivál, amely évi több mint 400.000 látogatóval mára Latin-Amerika legnagyobb gasztronómiai rendezvényévé nőtte ki magát, idén ünnepelte 10. évfordulóját. Az idei fesztivál középpontjában az egészséges étkezés, a perui biodiverzitás és szuperélelmiszerek álltak, de külön pavilont kapott a világszerte is egyre ismertebb perui kakaó, csokoládé és kávé, valamint a perui levesek is. A rendezvényen nemcsak a legjobb perui és latin-amerikai séfek alkotásait kóstolhatjuk meg, a piacon a helyi kistermelők áruit is megvásárolhatjuk, a jó hangulatról pedig a pisco mellett latin-amerikai zenészek gondoskodnak.
  8. Gastón, Astrid és a perui gasztroforradalom: Gastón Acurio és felesége, Astrid Gutsche a perui gasztronómia ikonikus alakjai, nekik köszönhető, hogy a perui konyha az utóbbi tíz évben világhírűvé vált. Történetük számomra azért is érdekes, mert a ’80-as évek végén Párizsban kezdődött, amikor Gastón madridi jogi tanulmányait feladva beiratkozott Párizs leghíresebb szakácsiskolájába, a Le Cordon bleu-be. Párizsból hazatérve Gastón és Astrid Limában nyitották meg első, francia éttermüket. Hamarosan felismerték azonban a perui konyhában és alapanyokban rejlő kiaknázatlan lehetőségeket és áttértek a perui vonalra. Az azóta eltelt években sorra nyitották éttermeiket először a latin-amerikai, majd az európai országokban. Párizsban 2016-ban nyílt meg első éttermük, a perui gasztronómia fellegvára Le Manko néven.
  9. Costa, sierra és selvaPeru három földrajzi régióra osztható: óceánpart, az Andok hegyvidéke és az Amazonas esőerdős vidéke. Mindhárom térség sajátos klímával, természeti kincsekkel, látnivalókkal és ételkülönlegességekkel büszkélkedhet. A legtöbb általam ismert étel a főváros, Lima környékéről, vagyis az óceánpartról származik, így a ceviche, a lomo saltado (bélszínragu), az anticuchos (grillezett marhaszív). Az Andok térségének jellegzetes, ősi főzési technikája a pachamanca (ejtsd: pácsámánká). Ez azt jelenti, hogy egy földben ásott mélyedést különböző levelekkel kibélelnek, ebbe belehelyeznek tűzben felforrósított köveket, illetve az étel hozzávalóit, vagyis különböző húsokat és zöldségeket. Majd az egészet befedik banánlevelekkel , rongyokkal, majd földdel és így hagyják 3-4 órán keresztül. Az Amazonas vidékének jellegzetessége a sült (főző)banán, és a húsok banánlevélben való megsütése.
  10. Tengerimalac, egyben sütve: A kisállattartók ugorjanak a 11. pontra, mert nyugalmuk megzavarására alkalmas információk következnek. Peruban nem a gyerekek szórakoztatására tartják a tengeri malacot, hanem étkezési célra tenyésztik őket. A tengeri malac ugyanis az Andok régiójából származik és eredetileg is étkezési célra tartották őket, csak a spanyol hódítás után terjedt el kisállatként Európában. A húsa egyébként nagyon egészséges, magas a fehérje- és alacsony a koleszterintartalma. Leggyakoribb elkészítési formája az egyben sütés (kíváncsiaknak és erős idegzetűeknek ajánlom, hogy Google-ben keressenek rá a “cuy Peru” kulcsszóra). Cuscóban, az inkák városában járva gondolhatjátok mennyire meglepődtem, mikor a katedrálisban megláttam az utolsó vacsorát ábrázoló festményt, amelyen Jézus és az apostolok előtt egy egyben sült tengeri malac gőzölög az asztalon. További érdekesség, hogy a képen Júdást Francisco Pizarro spanyol konkvisztádorról mintázták.
  11. A verhetetlen Inca Cola: A legkedveltebb perui szénsavas üdítőital, amely még a Coca Colát is térdre kényszerítette, nem más mint az Inca Cola. Nem véletlenül nevezik az inkák kólájának, hiszen már a 15. században is fogyasztották a perui őslakosok. Na jó, ez csak vicc volt, igazából egy brit bevándorló találta fel 1935-ben. Valójában egy mű rágógumi ízű, neonsárga italról van szó, ami szerintem az európai ízlésnek nem igazán felel meg, de hát a peruiak sem lehetnek tökéletesek.
  12. Az Étel avagy miről beszélgessünk egy peruival? Hamar kiderült számomra, hogy a peruiak kedvenc társalgási témája a perui konyha. Nemcsak az étkező asztalnál, de bárhol és bármikor örömmel beszélnek a kedvenc hazai ételeikről, dícsérik  a konyhájukat és az éttermeiket. Én még egy magyart sem hallottam úgy áradozni a pörköltszaftról, ahogy egy átlagos perui teszi azt a ceviche-vel kapcsolatban. Azt már csak kiegészítésként teszem hozzá, hogy John olyan vágyakozással tud nézni egy-egy perui ételről készült fotót, mintha Franciaországban egyébként éhezne.

Ha sikerült meggyőznöm Titeket arról, hogy érdemes kipróbálni a perui konyhát, kövessétek a blogot, mert hamarosan megosztom Veletek az egyik legnépszerűbb perui étel receptjét!

Leave a Reply

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.