12 hónap alatt a Föld körül: Mexikó, a tex-mex előtt és azon túl

A mexikói konyhát mindenki ismeri: nachos, burrito, fajitas, chilis bab, taco. Ezek az ételek az utóbbi évtizedekben világszerte elterjedtek és töretlen népszerűségnek örvendenek. De vajon tényleg ismerjük az autentikus mexikói ízeket? Azt például gondoltátok volna, hogy a sokak által mexikóinak hitt, a fentiekben említett öt étel közül csak az utolsó, a taco bír tényleg eredeti mexikói gyökerekkel? A gyorsétkezdék többi közkedvelt fogása amerikai hatásra, a tex-mex konyha részeként született.
De akkor milyen az igazi mexikói konyha? Mitől olyan sokszínű és változatos, milyen külső hatások érték az évszázadok során? Melyek azok az alapanyagok és azok az ételek, amelyeket a mexikóiak tényleg naponta fogyasztanak? Ízutazásunk következő fejezetében ezekre a kérdésekre keresem a választ, valamint megosztom veletek egy tipikus előétel, főétel és egy hűsítő ital receptjét, a saját konyhámban elkészítve. Tartsatok velem!

Ha a mexikói konyhára gondolunk, a chili mellett elsőként talán mindenkinek a kukorica és a bab jut eszébe. Nem véletlenül, hiszen ezek azok az élelmiszerek, amelyek már az aztékok táplálkozásának is az alapját képezték a spanyol hódítást megelőzően. Az állattenyésztéssel a 16. századtól érkező spanyol hódítók ismertették meg az őslakosokat, aminek nyomán jelentősen nőtt a húsfogyasztás, illetve megjelentek az aztékok számára korábban ismeretlen tejtermékek. A sajtkészítés különösen népszerűvé vált, az ország északi részén kiemelt gazdasági jelentőséget szerzett. Napjainkban a legkedveltebb húsfajták a sertés, a csirke, a marha, a kecske és a birka, a tengerparti részeken ugyanakkor a halak és a tenger gyümölcsei is népszerűek.

Szintén a spanyolok hozták magukkal a rizst és a gabonaféléket, ezek elterjedése ellenére ugyanakkor a kukorica maradt a mexikóiak kedvenc és legtöbbet fogyasztott alapanyaga, mindennapi kenyerük fő hozzávalója. Nemcsak tortillát készítenek a mexikóiak kukoricából, hanem például leveseket (pozole), kukoricalevélbe csomagolt batyukat (tamal), sőt forró reggeli italt (atole) is. A kukoricaliszt felhasználásának legautentikusabb módja kétségkívül a tortilla maradt, amely szinte minden étkezés elengedhetetlen kísérője. Olyannyira, hogy fejenként évente 90 kilogrammnyit fogyasztanak belőle, ami napi közel 25 dekagrammot jelent! A hagyományosan órákon keresztül készülő házi kukoricatortillák helyét mára a legtöbb háztartásban átvette a bolti változat, amit könnyen megérthetünk, ha otthoni körülmények között próbáljuk előállítani a tortillalapokat. Az egyszerűnek tűnő művelet ugyanis könnyen kudarcba fulladhat, mivel kukoricaliszttel dolgozni egyáltalán nem könnyű feladat. Tésztánk könnyen szárazzá, morzsalékossá válhat és a tradicionális öntöttvas tortillanyomó készülék nélkül a kinyújtásával is meggyűlhet a bajunk. A jó hírem az, hogy mégsem kell bolti tortillalapot vennünk, hiszen a receptem alapján egy kis trükkel kukoricalisztből is könnyen süthetünk az eredeti tortillákhoz nagyon hasonlót! Én tacost készítettem belőlük, fűszeres, omlós sertéshússal és zöldségekkel töltve.

taco3

A hússal, rizzsel, babbal, zöldségekkel, szószokkal megpakolt kis kukoricatortillák, vagyis a tacos a mexikói utcai árusok legnépszerűbb specialitása. Eredete a spanyol hódítás előtti időszakra nyúlik vissza, amikor a tortillalapokat evőeszköz helyett használták, a töltelék “kanalazására”. Tacos-t a mexikóiak általában délelőtt vagy késő este fogyasztanak, a töltelékek régiónként változnak, délen a sertés-, míg északon a marhahús népszerűbb, a tengerparton pedig a tacos-t is tenger gyümölcseivel és halakkal töltik. Az utcai bódék másik közkedvelt étele a torta, de ne édességre gondoljunk, ez ugyanis Mexikóban szendvicset jelent, amely a 19. századi francia hatás nyomán honosodott meg az országban. A szendvicset régiónként más-más töltelékkel kínálják, például sült babbal, paprikával, hússal, szószokkal. A Guadalajarából származó torta ahogada-t egy mexikói ismerősömnél személyesen is volt szerencsém megkóstolni. A specialitás neve lefordítva “megfulladt szendvics”, így aztán gondolhatjátok, hogy a kóstoló előtt nem igazán tudtam, mire számítsak. Mint kiderült, a sertéshússal, fekete babbal és lila hagymával töltött szendvicset egy chilis, fokhagymás, paradicsomos szósszal öntözik meg bőségesen, innen ered az elnevezése.

guacamole

Ha Mexikó, akkor természetesen az avokádóról sem feledkezhetünk el, hiszen ez az az ország, ahol már az utóbbi évek világméretű “avokádóláza” előtt is mindennaposnak számított az avokádófogyasztás. A puha, érett gyümölcs a helyi termelésnek köszönhetően egyáltalán nem ritkaság, ezért a mexikóiaknak nem kell kőkemény avokádókat érlelniük otthon, ha egy jó guacamolét szeretnének készíteni. Életem egyik legjobb, abbahagyhatatlan guacamoléját szintén a mexikói ismerősömnél ettem, ahol azt is megtudtam, hogy az avokádót  az eredeti recept szerint mozsárban törik össze, majd limelével, lila hagymával, korianderrel és chilivel összekeverve abban is tálalják. Receptemet követve Ti is percek alatt isteni avokádókrémet varázsolhattok az asztalra!

horchata6

A mexikói konyhával kapcsolatban elsőként valószínűleg inkább a fentebb is említett sós fogásokra gondolunk, mintsem a desszertekre. Pedig a kedvenc édességeink nélkülözhetetlen hozzávalói mint a vanília és a kakaó az aztékok korából származnak, Mexikóból indultak világhódító útjukra, hogy luxuscikkekből mára mindennapjaink részévé váljanak. Igaz, hogy a mexikói, s általában véve a latin-amerikai édességek kevésbé ismertek, s sok hasonlóságot mutatnak az országok között. Így Mexikóban is megtaláljuk az édes fánkot, a churros-t, a három tej süteményt, vagyis tres leches-t és flan-t, azaz karamellszószos vaníliapudingot. Léteznek ugyanakkor kifejezetten mexikói specialitások mint a fentebb már említett tamal kókusszal, gyümölcsökkel töltött édes változata, valamint az édes kukoricakenyér, a pan de elote. Én most mégsem süteménnyel, hanem egy hűsítő ital, az horchata, vagyis fahéjas rizstej receptjével készültem nektek. A rizsből készülő italt behűtve, jégkockával kínálják, így tökéletes frissítő lehet a nyári melegben. Ráadásként pedig azt is megosztom veletek, miként használjátok fel a rizstej készítése után fennmaradó rizstöretet, így két legyet üthettek egy csapásra.

tejberizs

Remélem tetszett nektek mexikói kalandozásunk, hamarosan a recepteket is megosztom a blogon, úgyhogy pikáns ízekben továbbra sem lesz hiány!

A jövő hónapban sokak kedvenc gasztrohelyszíne, a pasta és pizza hazája, Olaszország következik,  addig is természetesen továbbra is jelentkezem egészséges fogásaimmal.

Föld körüli ízutazásom korábbi cikkeit és receptjeit a következő linkeken érhetitek el: FranciaországLibanonKubaSpanyolországMarokkó, Thaiföld.

Leave a Reply

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.