Fűszeres, pisztáciás rizspiláf gránátalmával és padlizsános húsgombócokkal

Számotokra van olyan étel, amit korábban nem szerettetek, ma viszont imádtok? Szerintem idővel, a konyhai kísérletezgetések során az ember ízlése is változik, sőt fejleszthető. A blogolásnak köszönhetően egyre több új étellel és ízzel ismerkedem meg, amelyekről korábban el sem tudtam képzelni, hogy megkóstoljam őket, azt meg végképp nem, hogy ízlenének is. Sok olyan alapanyag van, amelyeket az utóbbi időben szerettem meg, sőt, egyesek a kedvenceimmé váltak. Ilyen például a kecskesajt, az avokádó, az édesburgonya, a zeller, a curry, a keleti fűszerek, a koriander.

Ezért is nagyon izgalmas az idei ízutazásom, amelynek keretében 12 hónap alatt 12 különböző ország receptjeit készítem el és kóstolom meg. A kulináris utazásokon keresztül az ízek olyan gazdag tárháza nyílik meg előttünk, amelyeket egyébként lehet, hogy kapásból elutasítanánk. Számomra például nagyon pozitív meglepetés volt a libanoni, narancsvirág vízzel ízesített grízes sütemény, mert az erősen parfümös, aromás desszertektől mindig idegenkedtem. Otthon elkészítve és egy kicsit a saját ízlésemre formálva azt viszont egy új kedvencem született.

Libanoni ízutazásom során annyira rabul ejtettek a keleti ízek és illatok, hogy februári  ízutazásom lezárásaként még egy közel-keleti ihletésű receptet hoztam nektek. Ezt a fogást csak úgy, a konyhaszekrényem tartalmát néhány extra hozzávalóval kiegészítve dobtam össze egy pörgős hétköznap estéjén, mindennel együtt megvan szűk 1 óra alatt. Remélem hamarosan beszámolhatok arról is, hogy miként sikerült megszeretnem az egyik legnagyobb, még hátralévő mumust, az olajbogyót is. Konyhai kalandozásra fel!

Continue reading “Fűszeres, pisztáciás rizspiláf gránátalmával és padlizsános húsgombócokkal”

Libanoni grízes sütemény, reform változat (namoura)

A közel-keleti édességekről biztosan mindenkinek a cukorsziruppal átitatott, európai ízlésnek  általában túl édes baklava jut eszébe elsőre. Bevallom őszintén, ez a desszert nem tartozik a kedvenceim közé, ezért valami más után kezdtem kutatni, ami hű marad a régió jellegzetes ízeihez, illataihoz, ugyanakkor viszonylag kevés változttással “reform” verzióban is elkészíthető.
A receptek olvasgatása közben megállapítottam, hogy a legismertebb és legkedveltebb libanoni desszerteket két fő csoportra oszthatjuk: cukorsziruppal meglocsolt, rózsa- vagy narancsvirágvízzel ízesített mézes, mandulás, pisztáciás sütemények és a különböző tejpudingok, tejkrémek, amelyeket szintén leginkább narancsvirágvízzel fűszereznek és csonthéjasokkal, aszalt gyümölcsökkel tálalnak.

A narancsvirágvíz a közel-keleti konyha kedvelt alapanyaga, afrodiziákum, leginkább édességek fűszerezéséhez használják. A narancsvirág szirmainak kipréselésével állítják elő, forrásvízzel hígítva.

Mikor rátaláltam a namoura, vagyis libanoni grízes sütemény receptjére, egyből megtetszett, hogy egyszerűen és a pihentetési időket nem számítva gyorsan elkészíthető. Az eredeti recepthez képest jóval kevesebb cukrot használtam, a kristálycukrot eritritre és kókuszvirágcukorra cseréltem és a szirupból kihagytam a mézet. És persze nem voltam túl bátor a narancsvirágvízzel sem, mert amikor felbontottam az üveget, nagyon erős parfümillat csapta meg az orromat. Így narancsvirágvízből kevesebb, mint az előírt mennyiség felét használtam, a végeredmény pedig egy az én ízlésemnek tökéletesen megfelelő, aromás-illatos, de nem tolakodó , kellemesen édes sütemény lett. Próbáljátok ki ti is! 

Continue reading “Libanoni grízes sütemény, reform változat (namoura)”

Libanoni bárányragu

Még el sem kezdtem válogatni a libanoni főétel receptek között, már akkor tudtam, hogy bárányból fogom készíteni. Bárányhúst elég ritkán, legfeljebb húsvétkor fogyasztunk, igazán alkalmi, ünnepi ételnek számít. Libanonban ugyanakkor gyakran kerül az asztalra, ahogy kecskehús is. Készítenek belőle darált bárányhússal töltött tésztakosárkákat, húsgolyót, rizses húst és természetesen ízletes, fűszeres ragukat, amilyen az alábbi recept is.
Semmilyen beszerezhetetlen fűszer vagy alapanyag nem szükséges hozzá, így csak egy jó hentesre lesz szükségünk, hogy a vasárnapi asztalra varázsolhassuk ezt az emlékezetes fogást. Egy óra alatt elkészül, közben pedig még a desszertet is lesz időtök összedobni, amelynek a receptjét holnap osztom meg veletek a blogon.
Continue reading “Libanoni bárányragu”

Utazzunk Libanonba: hummusz házi tahiniből kétféleképpen

Amikor a februári libanoni ízutazáshoz előételt kellett választanom, egyből tudtam, hogy a hummusz lesz az. Bár a libanoni padlizsánkrémet (baba ganoush) és muszakát (hús nélkül, csicseriborsóval) is imádom, a csicseriborsókrém olyan egyszerűen elkészíthető és sokféleképpen variálható, hogy rá esett a választásom.
Hummuszt Libanonban és az egész Közel-Keleten szinte minden étkezéshez fogyasztanak olívaoljajjal meglocsolva, lapos lepénykenyérrel egy közös tálból kitunkolva.

Ha van otthon aprítógépetek, akkor percek alatt az asztalra varázsolhatjátok ezt az egészséges és laktató fogást, még úgy is, hogy a tahinit, vagyis szezámpasztát is házilag készítitek el hozzá. Semmilyen különleges, beszerezhetetlen hozzávalót nem igényel és kedveteknek, ízléseteknek megfelelően tovább alakíthatjátok. A blog nevéhez méltóan én nem hagyhattam ki a céklás változatot, de el tudom képzelni cékla helyett sárgarépával, édesburgonyával is, illetve további fűszerekkel, például köménnyel, paprikával, petrezselyemmel, chilivel. Ne féljetek kísérletezni, szerintem ez egy olyan étel, amit nem lehet elrontani.

Holnap a libanoni főételem receptjét osztom meg veletek. Elöljáróban annyit elárulok, hogy az egyik kedvenc húsfajtámból készült, amit viszont elég ritkán fogyasztok. Egy melengető, fűszeres, különleges fogásra készüljetek!
Continue reading “Utazzunk Libanonba: hummusz házi tahiniből kétféleképpen”

12 hónap alatt a Föld körül: Libanon

Hogy a francia, mexikói, thaiföldi és olasz konyha mellett miért esett a választásom a libanoni gasztronómiára az egész évet átfogó ízutazás projektemben? Egész egyszerűen azért, mert ez az egyik kedvenc konyhám, olyannyira, hogy minden szombaton a velünk szemben lévő libanoni kifőzdéből hozunk ebédet. Azt is elárulom, hogy minden szombaton ugyanazt kérem: padlizsánsalátát, muszakát (csicseriborsóval, hús nélkül) és csirkés shawarma tekercset. Kóstoltam már mást is, például a szintén isteni padlizsánkrémüket, a petrezselymes taboulé salátájukat és a sajtos, spenótos tésztabatyuikat is, de a kedvenc triómról nem tudok lemondani.

Most, hogy már tudjátok, melyik az a nap a héten, amikor nem a saját főztömet eszem, térjünk rá a libanoni konyha jellegzetességeire.
Continue reading “12 hónap alatt a Föld körül: Libanon”