A krumpli, apa meg a papa esete a pápával, avagy háromnyelvű kalandjaink Sophieval + spenótos puffancs recept

Bár Sophie még csak kilenc hónapos, így egyáltalán nem beszél, az azért már most is látszik, hogy lesznek majd vicces sztorijaink a beszédfejlődése során. A múltkor a kilenchónapos kontrollvizsgálaton a gyerekorvos megkérdezte, hogy tud-e már tapsolni és integetni, mire én kicsit szégyenkezve vallottam be, hogy nem. Mondjuk honnan is tudna, ha mi nem tanítottuk meg neki, de hát ugye a kijárási tilalom nem a legjobb időszak volt az integetésre, hiszen soha nem mentünk sehova, ezért nem volt kitől elköszönni se. A szobából a nappaliba vagy visszafele történő közlekedésnél mégsem kezdhetünk el bőszen integetni egymásnak. A hangos “Bravó”-zással kísért tapsolás eddig szintén elmaradt, bevallom, ez eszembe se jutott, megelégedtem egy “Ügyes vagy” kijelentéssel.
Na de mostantól minden másképp lesz, határoztam el magamban, már a rendelőből kifelé tartva. Legközelebb tapsolva érkezünk és pápázva (pontosabban “Au revoir”-ozva) távozunk, esetleg közben Sophie bemutatja majd a puszidobó tudományát is. Másnap el is kezdtük a gyakorlást, ebben nagy segítség volt, hogy a férjem elkezdett bejárni dolgozni, így volt kinek integetni reggelente. Egy-két nap után már látványos eredményt sikerült elérnünk. Sophie szépen emelte a kezecskéjét a “pápá” felszólításra. Azt nem tudom, hogy milyen összefüggést alakított ki a fejében az integetésnél elhangzó magyar pápá, az apa spanyol megfelelője, kiejtve szintén pápá, a magyar nagypapa, vagyis papa, és a spanyol krumpli, ami szintén papa között. Na és akkor még a római pápáról nem is beszéltünk, de hát nem akarom túlterhelni szegényt ennyi idősen… Mindenesetre kíváncsian várjuk az első szavát, ami mindezek ellenére, vagy talán pont ezért és persze a férjem legnagyobb sajnálatára szerintem nem a papa lesz. Ezt abból gondolom, hogy most a “Nya, nya, nya” a sláger nála, ami minden elfogultság nélkül, bárhogy is nézzük, csak anyát jelenthet… 🙂

Na de hogy jön ide a spenótos puffancs receptje? Hát muszáj volt valami receptet is feltenni ehhez a bejegyzéshez, elvégre mégiscsak gasztroblogot írok. Ez a gyors, bababarát finomság pedig hamar Sophie egyik kedvence lett, bár igazán nem panaszkodhatok, nagyon jó étvágya van és eddig még majdnem minden kísérletezésem elnyerte a tetszését. Ha sót is teszünk bele, a felnőtteknek is biztosan ízleni fog!


Continue reading “A krumpli, apa meg a papa esete a pápával, avagy háromnyelvű kalandjaink Sophieval + spenótos puffancs recept”

12 hónap alatt a Föld körül II.: Ismét útra kelek! + a tavalyi kedvenceim

A bloggal kapcsolatos 2018-as munkám értékelve úgy gondolom, hogy az ízutazás projektem volt saját magam számára a leginspirálóbb, legérdekesebb, de egyben a legtöbb kihívással teli feladat. Rengeteget tanultam az “utazásaimból”, hiszen a hónapok során 12 különböző konyhát, főzési és étkezési kultúrát, illetve rengeteg új alapanyagot és ételt ismertem meg. Bevallom, nem mindig volt egyszerű időt szakítanom az anyaggyűjtésre, a megfelelő receptek megtalálására és továbbfejlesztésére, az alapanyagok beszerzésére és a cikkek megírására. 12 országgal a hátam mögött most mégis úgy gondolom, hogy minden perc megérte, mert a megszerzett tudás és élmények örökre megmaradnak. Ezért úgy döntöttem, hogy idén folytatódik a sorozat az eddigieknél is izgalmasabb és különlegesebb helyszínekkel, amelyek felsorolását a fenti képen láthatjátok.

Continue reading “12 hónap alatt a Föld körül II.: Ismét útra kelek! + a tavalyi kedvenceim”

Ha csak 10 perced van, de mindenképp almáspitére vágysz: az ellenállhatatlan almáspite keksz

A reform almáspite és az almás pités csiga után itt az almáspite keksz! Előnye, hogy az előző kettővel ellentétben, sütéssel együtt mindössze harmic perc alatt elkészül. A belereszelt alma miatt puhább, ne pedig ropogós kekszre számítsatok. Ha nem fontos, hogy vegán legyen, akkor a chiamagot nyugodtan helyettesítsétek egy tojással. Egyébként nagyon veszélyes ez a keksz, ha nem figyelünk oda, észrevétlenül “elpárolog”.
Continue reading “Ha csak 10 perced van, de mindenképp almáspitére vágysz: az ellenállhatatlan almáspite keksz”

Görög tojásos fasírt – Rolo Kima

E havi ízutazásom keretében Görögországba látogatunk, ezért kedvcsinálóként hadd osszam meg veletek ennek a görög fasírtnak a receptjét. Tojással töltött darálthústekercset egyébként a magyar konyha receptjei között is találunk, ki ne ismerné az ehhez nagyon hasonlító Stefánia vagdaltat? Köretként görög fűszerezésű sült krumplit készítettem egészben sült fokhagymagerezdekkel, ez még biztos máskor is asztalra kerül majd nálunk.

De ha a húsért nem rajongtok, akkor se csüggedjetek, klasszikus görög báránysült recepttel is készülök Nektek! Hiszen ahogy a Bazi nagy görög lagzi című örök klasszikus film óta tudjuk, azt vegetáriánusok is fogyaszthatják: “Nem eszik húst? Nem baj, akkor csinálok bárányt!
Continue reading “Görög tojásos fasírt – Rolo Kima”

12 hónap alatt a Föld körül: Fűszermámor Indiában

Fahéj, kardamom, szegfűszeg, kurkuma, koriander, gyömbér, római kömény… csak néhány az indiai konyha kedvelt fűszerei közül. Kit ne ejtene rabul ez az izgalmas fűszer-, íz- és illatkavalkád? Ha Ti is szeretitek a pikáns fűszereket, ha nem riadtok meg attól, hogy egy sós főételbe fahéjat, szegfűszeget és mákot tegyetek, akkor tartsatok velem indiai gasztrotúrámra, fedezzük fel együtt a curry-k világát! A fűszerek mellett ellenállhatatlan szaftos húsok, sok-sok zöldség, hüvelyesek, egzotikus desszertek várnak rátok és az is kiderül, miként főzhettek pudingot sárgarépából.
Continue reading “12 hónap alatt a Föld körül: Fűszermámor Indiában”

12 hónap alatt a Föld körül: Thaiföld, a mosoly és a street food hazája

Gyömbér, chili, curry paszta, koriander, kurkuma: ha a thai konyha remekeit kívánjuk megkóstolni, készüljünk fel az erőteljes, ugyanakkor egymással tökéletes harmóniát alkotó ízekre. Bangkok utcáin curry, gyömbér és sült csirke illat úszik a levegőben, nem véletlenül nevezik a dél-kelet ázsiai országot a street food hazájának is. És valóban: nincs olyan étel Thaiföldön, amit ne vásárolhatnánk meg az utcai árusok kocsijairól. A tengerparton pedig még ennél is jobb dolgunk lehet: a mozgó árusok egyenesen a napozóágyunkig hozzák a meghámozott, felszeletelt mézédes ananászokat, görögdinnyéket, a friss kókuszdiót és szinte bármit, amit csak megkívánunk.

De melyek azok az autentikus alapanyagok, fűszerek és hozzávalók, amelyek nem hiányozhatnak egy thai háztartásból sem és legfőképpen, hogyan reprodukálhatjuk a fantasztikus ízkombinációkat otthon, a saját konyhánkban? Tartsatok velem ízutazásom következő állomására, amely során megtanulunk házi curry pasztát készíteni és az is kiderül, minek köszönheti világszintű népszerűségét az egyik legismertebb thai étel, a pad thai.
Continue reading “12 hónap alatt a Föld körül: Thaiföld, a mosoly és a street food hazája”

Te próbáltál már búzadarából palacsintát sütni? Marokkói darapalacsinta házi almaszósszal

Mint tudjuk, palacsintából ezerféle változat létezik, de azt gondoltátok volna, hogy búzadarából is lehet az amerikai változathoz nagyon hasonló “pufi” palacsintákat sütni? Biztos vagyok benne, hogy a hozzávalók minden háztartásban megtalálhatók, úgyhogy ne habozzatok sokáig, készítsétek el ezt az újfajta palacsintát és zsebeljétek be Ti is az elismeréseket!

A bolti almapürét pedig ezután a recept után nyugodtan elfelejthetjük. A házi változat biztosan semmilyen adalékanyagot és tartósítószert nem tartalmaz, hűtőszekrényben 4-5 napig így is eltartható. A gyerekek (és a felnőttek is) imádják!
Continue reading “Te próbáltál már búzadarából palacsintát sütni? Marokkói darapalacsinta házi almaszósszal”

12 hónap alatt a Föld körül: Viva España, éljen a tapas, a paella és a churros hazája!

Nektek mi jut eszetekbe a spanyol konyháról? Késő esti tapasozás sangríával leöblítve egy tengerparti teraszon? Vagy a barcelonai forgatagban a sűrű csokiszószba mártogatott churros? Esetleg az eredeti, csirke- és nyúlhúsból készült valenciai paella, vagy a tengerparti részeken népszerű tengeri gyümölcsös változat? A július-augusztusi forróságban literszámra fogyasztott jéghideg gazpacho? Vagy ezek közül mindegyik egyszerre? Nem meglepő, ha sok szín, íz és illat kavarog bennünk a spanyol étekere gondolva, hiszen a mediterrán ország konyhája a régiók specialitásai és a történelmi hatások miatt rendkívül változatos és összetett képet mutat.

És hogy nekem mi ugrik be a spanyol konyhára gondolva? Az éjféli vacsorák, a bárokban 0-24 órában felszolgált krumplis tortilla (tortilla de patatas) és paradicsomos kenyér (pan con tomate), isteni olívaolaj minden mennyiségben, meg persze Mirella néni házi paellája. Mirella néni a férjem távoli rokona (Dél-Amerikában minden idősebb távoli nőrokon megkapja a “néni” jelzőt), aki több mint harminc éve költözött Peruból Spanyolországba és azóta is egy Madrid melletti kisvárosban él szintén perui származású férjével, Pepével. Bár korábban már többször jártam Barcelonában és a Kanári-szigeteken, legautentikusabb élményeim a spanyol konyháról a tavaly májusi utazásunkhoz kapcsolódnak, amikor John családjával együtt meglátogattuk Mirella néniéket Madrid külvárosában.

Continue reading “12 hónap alatt a Föld körül: Viva España, éljen a tapas, a paella és a churros hazája!”

12 hónap alatt a Föld körül: Kuba – Karibi kalandok a konyhámban

Mi a közös a mojitóban, a szivarban és a sült banánban? Az biztosan, hogy egyik sem hiányozhat egy igazi kubai nagy családi ebédről. De említhetnénk még a fekete babos rizst (congrí), a híres kubai rumot vagy a gazdag zöldséges húslevest, az ajiacót is.

E havi ízutazásom keretében a legnépesebb karibi szigetre kalauzollak el titeket, ahol salsában és persze egzotikus ízekben sosincs hiány. Tudtátok, hogy az egyik legismertebb kubai étel neve magyarra fordítva “régi ruha”? A ropa vieja receptjénél nemcsak azt árulom majd el, hogy miért így hívják ezt a nagyon ízletes, szaftos kubai marharagut, hanem azt is, számomra ennek a főételnek az elkészítési módja volt e havi ízutazásom legnagyobb hozadéka. Addig is ismerkedjünk meg a kubai konyha eredetével, jellegzetességeivel, kedvelt alapanyagaival és ételeivel.

Continue reading “12 hónap alatt a Föld körül: Kuba – Karibi kalandok a konyhámban”

12 hónap alatt a Föld körül: Libanon

Hogy a francia, mexikói, thaiföldi és olasz konyha mellett miért esett a választásom a libanoni gasztronómiára az egész évet átfogó ízutazás projektemben? Egész egyszerűen azért, mert ez az egyik kedvenc konyhám, olyannyira, hogy minden szombaton a velünk szemben lévő libanoni kifőzdéből hozunk ebédet. Azt is elárulom, hogy minden szombaton ugyanazt kérem: padlizsánsalátát, muszakát (csicseriborsóval, hús nélkül) és csirkés shawarma tekercset. Kóstoltam már mást is, például a szintén isteni padlizsánkrémüket, a petrezselymes taboulé salátájukat és a sajtos, spenótos tésztabatyuikat is, de a kedvenc triómról nem tudok lemondani.

Most, hogy már tudjátok, melyik az a nap a héten, amikor nem a saját főztömet eszem, térjünk rá a libanoni konyha jellegzetességeire.
Continue reading “12 hónap alatt a Föld körül: Libanon”