A kedvenc csokis sütim karácsonyra hangolva

Ezt a mennyei csokitortát már legalább ötször megsütöttem, mégis csak ma jutottam el komoly önuralom árán addig, hogy kóstolás előtt le is fotózzam. A recept eredetileg Stahl Judité, de ő narancs helyett kávéval ízesíti ezt a tömény csokis csodát. Én most a téli szezon jegyében narancs levével és héjával dobtam fel, ami legalább ugyanolyan jól áll neki. A cukor mennyiségét megfeleztem, a lisztet pedig hajdinalisztre cseréltem, de ezektől a módosításoktól persze el is lehet tekinteni. Ha csak egy csokis sütit süttök decemberben, szerintem ez legyen az!

Lire la suite de « A kedvenc csokis sütim karácsonyra hangolva »

Őszi sütemény

Körte, füge, narancs, dió, méz… Mintha ebbe a sütibe zártuk volna az ősz legfnomabb kincseit. Eddig sosem jutott eszembe, hogy lekvárt keverjek egy süteménybe, pedig nemcsak a cukrot helyettesíti, de finom omlós állagot is kölcsönöz a tésztának. Egyébként pedig karanténkompatibilis is ez a süti, mert szerintem a hozzávalók többsége mindenkinél megtalálható otthon. Persze, ha épp nincs fügelekvárotok, más sűrű gyümölcslekvár is jó, például szilva.

Lire la suite de « Őszi sütemény »

Így sütnek a franciák 11.!: Clafoutis (tejespite)

Feltámadt hamvaiból az Így sütnek a franciák! sorozat, tizenegyedik sztárvendégként bemutatkozik a clafoutis, vagyis tejespite. Ez egy borzasztóan egyszerű recept, úgyhogy ha valaki ki tud keverni egy palacsinta tésztát, akkor ez is menni fog. Na de amilyen egyszerű, annyira finom is! A klasszikus változat cseresznyével készül, de nyugodtan készítsétek bármilyen gyümölccsel. Nekem két egymást követő napon kétszer kellett megsütnöm és harmadnapra egy morzsa sem maradt belőle, azt hiszem, ez eléggé árulkodó.

Lire la suite de « Így sütnek a franciák 11.!: Clafoutis (tejespite) »

Sophie első születésnapi tortája

Sophie ma egy éves lett. Itt villog a kurzor és nem tudom, mit írjak, miközben annyi minden kavarog bennem. Mi az, ami ide illik és mi az, ami nem? Hová lett a kisbabám, mikor nőtt meg ennyire? Miért rohan ennyire az idő, és hogy lehet, hogy valamikor úgy tűnik, alig vánszorog? Ezentúl minden szülinapján a könnyeimet törölgetem majd? Nemrég kezdtük a hozzátáplálást, ma meg már csak egyedül hajlandó enni. Múltkor még azon izgultam, mikor kezd el kúszni, tegnap pedig már az első lépéseit is megtette. Néhány hónapja csörgővel játszott, most hintalovon ül, vagyis hintalámán, ahogy egy félig perui kislányhoz illik, de ez csak részletkérdés. Ha így halad, a következő lépés egy igazi láma lesz, én meg majd imádkozom.

De amiről valójában írni szerettem volna, az a szülinapi torta, hiszen nincs szülinap torta nélkül, főleg nem első. Már régóta szemezek ezekkel a rusztikus külsejű csupasz tortákkal és most jött el az ideje, hogy én is kipróbáljam. A jó tartás miatt krémsajtra esett a választásom, ami szuperül passzolt a banánkenyérből tortalappá előléptetett tésztarecepthez. Egyébként eredetileg ilyen torta szétrombolós fotókat szerettem volna készíteni Sophieról, gondoltam, majd két kézzel fogja túrni meg habzsolni, de annyira le volt nyűgözve, hogy hozzá se mert nyúlni. Ha szeretnétek látni, hogy ízlett neki a torta, olvassatok tovább!

Lire la suite de « Sophie első születésnapi tortája »

Még gyorsan egy joghurttorta, aztán jöhet az ősz

Tudom, tudom, hogy az őszi szezon jegyében már rég almáspitékkel, fügés galettekkel, meg csupa ilyen finomsággal kellene elárasztanom a blogot, de ha itt még mindig harminc fok van, akkor maximum egy gyors piskótára van kedve az embernek bekapcsolni a sütőt. Ezt a villámgyors joghurttortát még a múlt héten készítettem a házassági évfordulónkra. Nem mondanám, hogy egy cukrászköltemény, de azokkal majd Sophie közelgő első szülinapján fogok előrukkolni, változnak a prioritások, ugye… Na jó, azért Johnt se kell sajnálni, most is éppen egy körtés sütit eszik itt mellettem, úgyhogy ígérem, hamarosan jövök igazi őszi receptekkel is.

Lire la suite de « Még gyorsan egy joghurttorta, aztán jöhet az ősz »

Amerikai mogyoróvajas kekszek

Nem vagyok egy nagy mogyoróvaj rajongó, igazából életemben először és eddig utoljára New Yorkban kóstoltam, most viszont valamiért nem tudtam otthagyni a boltban ezt az üveget. Így magában kizárt, hogy elfogyjon nálunk, ezek a kekszek viszont isteniek lettek! Diétásnak nem nevezném, viszont tej-, glutén- és ha szeretnénk cukormentesek is. Mindösszesen mogyoróvaj, tojás és cukor vagy valamilyen édesítő kell hozzá, a többi már csak extra.

Lire la suite de « Amerikai mogyoróvajas kekszek »

Joghurtos banános süti

Tudom, hogy mostanában az összes receptemre ezt mondom, de ennél egyszerűbb süteményt tényleg nehezen tudok elképzelni. A legbonyolultabb lépés Sophie távoltartása volt a kész sütitől a fotózás során és mint a képeken láthatjátok, ez nem is sikerült. Hihetetlen érzékkel és gyorsasággal tud egyébként rárepülni bármilyen ételre, szerencsére az étvágyával nincs probléma :).
A recepthez cukrot és más édesítőt nem használtam, valamint zsiradékot sem, így a hagyományos banánkenyérhez képest sokkal könnyedebb lett a végeredmény.

Lire la suite de « Joghurtos banános süti »

Kedvenc muffin alapreceptem

Nagyon szeretem ezt az egyszerű, fél óra alatt elkészíthető muffint, mert finom puha, könnyű a tésztája és végtelen módon variálható. Legtöbbször ezt a kakaós-vaníliás változatot sütöm, de bogyós gyümölcsökkel, olajos magvakkal vagy csokidarabokkal is tökéletesen működik. Reggelire vagy uzsonnára egy teával, kávéval még másnap is tökéletes.

Lire la suite de « Kedvenc muffin alapreceptem »

Epres koszorú kölestúróból

Hallottatok már a kölestúróról? A vegán étkezésben nagyon népszerű, hiszen tejtermék felhasználása nélkül készíthetünk belőle a túrókrémre ízében meglepően hasonlító desszertet. Én is szerettem volna kipróbálni, mert szeretek vegán desszertekkel kísérletezni. Így történt, hogy akkora adagot sikerült készítenem, ami egy hétre is elég lett volna kettőnknek. Önmagában is finom gyümölcsökkel rétegezve, de továbbgondoltam a dolgot, így született meg ez az epres koszorú. Ízvilágában szerintem a túrós sütikre hasonlít, nekünk nagyon ízlett, a háromnegyedét sikerült egy nap alatt eltűntetnünk.
A lenti receptben szereplő mennyiségekkel a kölestúróból kb. 1 adagnyit félre tudunk tenni kóstolónak, a többit a süteményhez használjuk fel.
Lire la suite de « Epres koszorú kölestúróból »

A megunhatatlan cheesecake

Három hete álmodozok egy cheesecakeről, azóta tologattam az elkészítését és fontolgattam a különböző variációkat. Milyen legyen, hagyományos new yorki, sütés nélküli, sós karamellás, csokis vagy áfonyás? Végül itt az eperszezon közepén maradtam inkább az epres változatnál, egy kis extra banánnal díszítve. A szokásos receptemet szerettem volna megsütni, persze a boltban kiderült, hogy a mascarpone hiánycikk lett, úgyhogy rögtönöznöm kellett és vettem helyette Philadelphia krémsajtot, mondván a hagyományos recept úgyis azzal készül. Érdekes egyébként, hogy a koronavírus és a kijárási korlátozások nyomán melyek azok a dolgok, amelyek hetek úta nem elérhetőek itt nálunk a szupermarketben. Ilyen például a fertőtlenítőkendő, sokáig ilyen volt a liszt, az összes sütési alapanyag, amiket még értek is, na de a mascarpone? Nem is tudom, lehet, hogy kitört a tiramisu láz, vagy mindenki az én cheesecake receptemet süti titokban? Na sebaj, a Philadelphia krémsajttal is ugyanolyan szuper lett a sajttortám, további előnye pedig, hogy nem kell vízfürdőben sütni, így egy csomó macerát megspórolhatunk.
Lire la suite de « A megunhatatlan cheesecake »